Jééézus..Hát ez beszorúlt

Hát.. megnéztem a Szupersztárt a nagy Madáchban. Olyan volt, ahogy szólt. Benne maradt a zenekari árokban a hang. Pedig a zenészek istenien játszottak. Világítás kicsit megasztáros volt, de akár jó is lehetett volna, mert a jelek jó helyen voltak. Látszik, hogy aki világította csinált már ilyet. Viszont kicsit nagyvonalúbban kellett volna világítani, tisztábban, nem összepiszkítani sok-sok gobóval. A látványt a három síkban projectorokkal elkövetett vetítés volt hivatott elvinni - ami jó ötlet -, viszont a csapnivaló rajzfilmszerű animáció az egészet lesilányította. Amúgy az előadásról csak annyit, hogy nem volt benne egy darab gondolat sem.

Pásztorok és birkák

Jelenleg a …………. világítását tervezem a ………… színházában. Megterveztem, leprogramoztam magamnak, - mert nem bírtam kivárni a helyiek lassúságát – mindenkinek elmondtam a dolgát a pultosnak és a fejgépeseknek. Összpróba. Jelek 95%-ban jók, csak teljesen pontatlanul jönnek rossz tempóban. A fejgépeseknek egyetlen olyan megmozdulásuk sem volt, ami pontos lett volna. Rosszkor nyitott, rossz helyen zárt, vagy egyáltalán nem zárt, vagy ki sem nyitott. És ami a legrosszabb, hogy senkit nem érdekel a munkája pláne az előadás. Teljes tragédia. Ki a hibás? Természetesen én. A rendező szerint. A lágy szíven miatt. Jól le kéne tolni mindenkit, aki nem végzi a dolgát rendesen. Vizsgáztatni kéne az embereket. Fejgépkezelői alkalmassági, pultkezelői alkalmassági. Aki nem felel meg, nem kezelhetne ilyen eszközöket. Követelni kéne és nem szépen szívességet kérni: - Kérlek drága fejgépes, ha meg nem sértelek, szíveskedjél zenére nyitni és taps után zárni, ha nem probléma légy szíves! Hát ez nem működik. Az emberek többségét idomítani kell és ostorral csapkodni, hogy dolgozzon rendesen. Valószínű, hogy nem véletlen, hogy a fejlett világnak van 10%-a, aki jól él, és 90%-a aki panaszkodik. Birkák vannak és birkapásztorok. Ha nem vagy erélyes a birkák visszatérnek a rétre legelni és leáll az agyuk.

Most Hívott Szurdi Miki, hogy: - Bazsikám, lenne megint egy AIDA előadás. Minden tök jó, mert November 12.-én a Nemzetiben lenne, és ott nagyon jó a fénytechnika. Miki nagyon lelkes volt, és én is, egészen addig, míg fel nem tettem a következő kérdést:
- És mennyi idő van ott a helyszínen programozni?
– Egy nap próba és másnap előadás –volt a válasz.
Le is horgasztottam egyből a fejem.
- Hát, nem tudom, így mi lesz- válaszoltam,- de kitalálok majd valamit.
Persze, ez blöff volt részemről.

Az AIDA-t legutóbb 8 napig programoztam, mikor egy új pultra kellett felütni az utaztatható verzió miatt. A Nemzetiben meg lesz 1 nap. Igaz van technika, de a pult (AVAB Jaguár +) kötött mivel nincs másik, és arra nincs programom. Meg persze, ha lenne is nem azokkal a lámpákkal van felszerelve a Nemzeti, amiket a program tartalmaz, pozícióikról nem is beszélve. Ráadásul Eszter november elején fog szülni, lehet, hogy pont az előadás napján. És ha ő szül, én benn leszek vele a szülőszobán és fogom a kezét.

Közel 400 jel egy nap alatt. A Nemzeti bérlése több nap miatt nagyon drága. Ha az utaztatható technikát szereljük be az is. Nem beszélve arról, hogy röhejes lenne a Nemzeti technikája mellett, amit így nem is használnánk. Bár, az viszont jópofa, hogy az AIDA lassan az országban létező minden típusú fénypulton le lett már programozva legalább egyszer.

Natalie Cole koncert

Kedves feleségemnek mikor átadtam a szülinapi előajándékát, egyenesen a nyakamba ugrott és úgy vigyorgott, mint egy 5 éve baba. A helyzetet még viccesebbé teszi, hogy ez az eset egy étteremben történt. Szegény pincérek azt hitték, hogy valami baj van, aztán szemérmesen elfordultak mikor látták, hogy csak egy megajándékozott nő az. Az ajándék egy pár belépő volt Natalie Cole aznapi koncertjére.

Eszter szeretett volna elmenni rá régen is, de akkor még úgy volt, hogy nem ér rá. Mire kiderült, hogy ráér elfelejtette a koncertet. De én nem.

A Koncert három jól elkülöníthető részből állt. Az elsőben standard jazz, a másodikban családi vonatkozású megemlékezés, a harmadikban pedig rock(!) volt a téma. Meg kell hagyni, hogy nagyon magas színvonalon volt megfogalmazva mindhárom koncertrész, már csak azért is, mert a hölgy szakmailag ugyanolyan tökéletesen vezette elő a klasszikus dallamokat és a populárisabb, leginkább rock-os, pörgős dalokat is. A koncert nagyon megindító része volt, mikor édesapjával az 1965-ben nagyon fiatalon elhunyt Nathaniel Adams Coles-al, vagyis a híres jazz énekes Nat „King” Cole-al énekelt duettet. Az apa a színpad hátteréül felkötött hatalmas kivetítőn jelent meg, természetesen time-code-olt szinkronban a zenekarral 2 dal erejéig.

Az est színvonalát emelte Horgas Eszter fuvolaművész virtuóz játéka. Ő és együttese volt az elő zenekar. A koncert felénél volt is egy közös számuk, de valószínű, hogy aznap próbálták csak először, de az is lehet, hogy a koncert előtt találták ki, annyira suta volt az egész. Eszternek a dalban volt egy 16 ütemnyi teljesen nem fuvolának való szólórésze és egy túlzottan virtuóz és hosszú coda lehetősége.

A koncert világítása klasszikus alapokra épült. 144 altman és16 mozgófejes intelligens lámpa szolgáltatta a vizuális hangulatot. Nem nagyon vitték túlzásba, ahogy a dalok világítását sem. A tematika az volt, hogy minden dal egy nagy statikus és színes világítási jel egyetlen moccanás nélkül. Ami nagyon jól nézett ki, hogy az altmanok 12-es csokrokban voltak elhelyezve három különböző világítási tartón, úgy, hogy minden csoportban kettő azonos színű lámpa volt. Így nagyon hatásos volt az összes színváltás, mivel mindig új térformák rajzolódtak ki a világítási tartókon. Viszont az intek nem csináltak semmit, még a koncert harmadik dinamikus és rockos részében sem. Nagy kár. Így is remek volt a hangulat, és tudom, hogy az énekhang a lényeg, viszont nem hiszem, hogy az amúgy remek hangulatot ne emelte volna jobban némi határozottan indokolt akció.

A dalokhoz szerkesztett világítási képek szerintem elnagyoltak voltak, valószínű, hogy mindenféle csoportok voltak jellé konvertálva, és aznap mikor ez készült a világítástervező vagy túl sokat aludt előző nap, vagy túl keveset. Vérszegény. Ez a szó jutott eszembe.

A koncerten nem volt díszlet, de volt az a hatalmas kivetítő fólia, ami az előbb említett nagyon megható 6-8 percen kívül csak a hatást rombolta. Két zenésznek is rosszul volt beállítva a kottavilágítása. Az egyiké teljesen kivert a nézőtérre, de úgy, hogy engem is nagyon vakított, pedig én nagyon messze ültem a színpadtól. A másiké pedig nagyon amatőr módon folyamatos kb. 4 négyzetméternyi mell alakot árnyékolt a zenekar mögött lévő vetítő vászonra. Tehát elszenvedte a magyar közönség, hogy a fényben a legrondább és telereflexelt, a koncert 90 százalékában direktbe világítatlan üres operafólia rettenetes látványán felül, még egy ütemesen rángatózó torzót is el kellett, hogy viseljen az operafólián.

A koncertnek volt egy pontja, mikor a művésznő az utolsó dal bekonferálása után a dal éneklése közben levonult a színpadról és kintről folytatta még véget nem ért a dal. Nem tudtuk, hogy ez mi volt, de lehet, hogy csak így akarta kierőszakolni a visszatapsot, ugyanis nem lehet vége úgy a koncertnek, hogy nem hajol meg, de gondolom a zenekarral sem akart vegyülni levonulás közben. Ezt a megoldást választotta, viszont a ráadás három nóta volt zsinórban egymás után a közönség nem kis örömére.

Nagyon tudtam volna élvezni a koncertet, ha az operátor azokat a bizonyos nótákhoz rendelt fényjeleket nem az új nóta bekonferálása alatt váltotta volna át, hanem akkor, amikor az új nóta megszólal. Lehet, hogy ez az új hullám, de szerintem fontos hatásvilágítási lehetőséget herélt így ki. Mégpedig azt, hogy a fényváltás sohasem magától történik öncélúan, hanem valami elő kell, hogy idézze! Ha van, ami előidézze, akkor nagyon hatásos tud lenni, és nem fog öncélúnak látszani, hanem szerves része lesz a nagy egésznek. Viszont, ha adott, (pl.:zene) amire fényt kell váltani, akkor romboló hatású, ha valaki direkt ellene megy ennek.

Bella Italy

Pár napja jöttem haza Olaszországból. A termés: Veronai Aréna – Pillangó kisasszony, Velence – Festivalle de Venezia, Chioggia – Commedia dell’ arte, Klagenfurt – Wörther see.

Nem mondhatom, hogy nem éreztem jól magam ebben a pár napban.
A veronai aréna nem ismeretlen terep. Pár éve - 2004-ben - volt szerencsém egy exkluzív gálát megnézni feleségemmel. Az est főszereplője Placido Domingo volt. Ez volt Eszter születésnapi ajándéka. Azért ez, mert eme becses kor szülinapi ajándékát így nem fogja elfelejteni! Az előadás pontosan a szülinapján volt.

Azt a gálát is, mint a Pillangó kisasszonyt is, Franco Zeffirelli rendezte. Az aréna nem volt tele, de így is lehettünk kb. 25 ezren. A felszerelt hatásvilágítás 6 év alatt nem változott semmit, és a hatásvilágítás jellege sem. Jó nagy hosszú statikus totálok, mindig a jelenet hangulatához illeszkedő színhőmérséklettel. Szakmai véleményem, hogy 2010-ben egy ilyen nagyszabású, speciális játéktér megérdemelne nagyobb, látványosabb világítási gesztusokat. Bár maga a mű nem ad nagy lehetőséget erre.

Az opera nyitó jelenetén kívül nincs benne nagy tömegjelenet és egyéb akció sem. Bár szerintem az opera 1904-es bemutatása óta (Milánó, Teatro alla Scala) biztosan számos izgalmasabb rendezési adaptáció látott már világot. A 2. és 3. felvonásban gyakorlatilag csak zárt jelenetek vannak, 2-3 szereplő tartózkodik egyszerre színen, emiatt ha a rendezés változatlan, én sem tudtam volna mást világítani. Az aréna akusztikáját dicséri, hogy az 52 tagú zenekar és a szereplők hangosítás nélkül szólaltatták meg a művet. Még azt is hallani véltem a darab első felvonásában, hogy a szólisták spóroltak a hangjukkal. Gyakorlatilag Cso-cso-szan (Svetla Vassileva/sz.) belépője és Cso-cso-szan – Pinkerton (Massimiliano Pisapia/t.) szerelmi kettőse kivételével takarékon volt minden megszólalás. Ennek szükségességét az opera végén értettem meg. Mint írtam, a 2.-3. felvonásban csak a főszereplők és azokból is főleg Cso-cso-szant és Pinkertont alakító művészek énekelek folyamatosan. Ráadásul az veronai arénában! Ja, és a 2.-3. felvonás között nem volt szünet

A hatásvilágítás 80 db nagyteljesítményű ismeretlen fényvető, szerintem úgy 1980 előtt gyárthatták őket. A legfelső karéj tetejére voltak szerelve 8-as csoportokban. A precízebb területekre 36 db 2500 wattos Teatro profilokat használtak 8’’ orsós színváltóval. Ezek négyesével a nagyteljesítményű ismeretlen fényvetők alatt voltak elhelyezve. Ezen kívül a díszletbe szerelve 10 db beépített japánkerti kőlámpás effekt fényforrás, némi kb. 3-4 díszletbe épített fényvető és 8db HMI 2500 wattos követőgép. Ennyi!

Vagy az van, hogy Zeffirelli ezt az előadást még a 70-es években rendezte, vagy szentimentálisan nosztalgikus lett. Persze egyik feltételezés sem helyes, ugyanis 2004-ben rendezte ezt az előadást itt az arénában. Azóta van műsoron minden évben. Volt az előadásnak egy pontja, aminek nem értettem a világítását. Az történt, hogy már láttam az előadás kezdése előtt, hogy a díszlet mögötti kő lelátón valami csillogós szalagokat igazgat pár díszítő. Olyanok voltak, mint a karácsonyfára használt ezüstösen csillogó girlandok, csak rengeteg volt belőle és jó hosszúnak látszottak. Majd, a darab egy pontján telibe világították ezeket. Nem tudom, hogy igazából milyen színpadi hatást kellett volna látnom, de amit láttam azt nem tudtam értelmezni, pedig próbáltam gondolkodni Zsótér fejjel bőszen. A legvalószínűbb, hogy csillagos eget próbáltak varázsolni (de lehet tömérdek más variáció is), mivel az ominózus hatás a két főszereplők közös fő duettjük, - Cso-cso-szan és Pinkerton szívet tépő szerelmi kettőse - alatt jelent meg, ami éjszaka a csillagok alatt történik a kertben. Ha így van, akkor szánalmasan gyatra próbálkozás volt, és nem méltó a hely szelleméhez. Egy biztos, valami nem stimmelt, mert nem értettem, amit láttam.

Ami még érdekes volt, hogy a repertoárszerűen játszott darabok díszleteit hely hiányában az aréna körül tárolják a téren. Az egész valamiféle szabadtéri kiállításra emlékeztet. Az előadásra pedig daruval emelik be azokat az elemeket az arénába, amelyek aznap játszanak. A díszletelemeket ezért volt szerencsém nagyon közelről figyelmesen megszemlélni. A lényeg, hogy minden díszletelem műanyagból volt és valamiféle precíziós műanyagöntési eljárással lettek öntve, majd kézzel festve. Ennek a technológiának szerintem két célja van. Az egyik, hogy a műanyag nem ázhat el, a másik, hogy öntéssel nagyon precíz tud lenni a kidolgozottság, nem beszélve a hihetetlen részletgazdagságról. A díszletelemek acél vázra vannak rögzítve és pont akkora darab van egybe szerelve, amekkora még kényelmesen daruval mozgatható. Így egy komplett díszlet 6-8 díszletelemből összeállítható. Hátránya, hogy nagyon drága lehet ez az eljárás, bár nem hiszem, hogy ez szempont lehet egy olyan nyári fesztiválon ahol esténként 40 ezer ember a teltház.
Még soha sem láttam ennyire precízen tökéletes kivitelezésű előadást. Gyönyörű jelmezek és díszletek. Klasszikus előadás pazar kiállításban. Lehetett volna kicsit nagyvonalúbb és modernebb a világítás. A következő élményeim az arénaihoz képest csak megemlítendőek.

Helyszín Velence, St. Márk tér. A tér hatalmas és az év legtöbb napján tele van turistákkal, már amikor nincs víz alatt. A tér olyan nagy, hogy ha hosszában végigjárod, az felér egy kisebb gyalogtúrával. 56-82 méter széles és 175 méter hosszú a tér. És az a rengeteg galamb. A téren van kettő kávéház. Mindkettőt a 17. században alapították. Az egyik csak délelőtt, a másik csak délután van nyitva nyáron. Mindig az van nyitva, amelyik árnyékban van. Na, ez a tér most le volt zárva, mivel Festivalle de Venezia c. rendezvénynek adott otthont.

Nem tudom, mennyi szék fér el a téren, de tele volt. A fesztiválon minden nap más sztárocska lép fel, ilyenek, mint pl.: Norah Jones és a Pat Metheny Group. A hatásvilágítás a szokásos csővázas szerkezetre riggelt 4 világítási tartó volt, kiegészítve a nézőtéren elhelyezett 2 darab kb. 6 méter magas világítási toronnyal. A tornyokban volt elhelyezve a nézőtéri világítás és a követőgépek. A színpadban még az volt a furcsa, hogy teljesen le volt burkolva, oldalt, hátul, felül, csak a színpadnyílás volt nyitott. A színpad annyira hermetikusan volt leponyvázva, hogy a szúnyogok is csak a színpadnyíláson tudtak bejutni, és akkor is csak úgy, hogy az 1. világítási tartóra szerelt tömérdek mozgófejes lámpa vélhetően óriási fénysűrűsége miatt kevlár ruhában próbálkoztak. Én nem értem, de azt láttam, hogy az első világítási tartón volt vagy 40 intelligens a másik 3 tarón meg csak 5-6 darab tartónként. Bár nem láttam ketyegni a cuccot, de én soha nem pakolnám így fel a lámpákat. Kevés a gégen sok a front. Azért, ha választanom kellett volna nem cseréltem volna el az aznapi gondolázást egy aznapi előadásra, hogy lássam mi volt ennek a lámpaelhelyezésnek az értelme.

Ugyanaznap Chioggiában láttam egy nagyon jó hangulatú szabadtéri előadást este 9-10 óra felé. Igazi Commedia dell’ arte. A színpad a halászfalú óvárosának kikötőjénél volt felállítva a tér közepén. Aznap este ünnepelte a falu a HAL napját, ami azt jelentette, hogy a falu apraja-nagyja ott volt a falu főterén. A falu fele készítette a halat óriási mobil főzősátrakban a másik fele pedig ette a halat, majd szerintem cseréltek. Az biztos, hogy rengeteg ember volt ott. A Tömeg, a sült hal illata, hangzavar, élet és mindennek a közepén egy színházi előadás, színpadon, díszlettel, jelmezben.

Kinyomoztam, hogy stílusosan Goldoni darabot játszottak, de nem a chioggiai csetepatét, hanem a két úr szolgáját. A színpadnak volt nézőtere is széksorokkal, ami el volt kerítve, de aki rákönyökölt a kerítésre ugyanúgy látta az előadást, mint aki beült rá. Szerintem a nézőtér nem azért volt elkerítve, hogy elválassza a fizető nézőt a nem fizetőtől, hanem, hogy ne sodorja el a folyamatosan hömpölygő tömeg azokat, akik nézni szeretnék az előadást. A világítása rém egyszerű volt. Első front truss 6-8 darab pc fényvetővel és nem volt gégen itt sem, de az előadás hangulata az óriási volt.

Hazafelé Klagenfurt felé jöttünk haza. Itt világítottam a Wörther see szabadtéri színpadán 3 éve nyáron az Aidát. Mivel akkor nem tudott kijönni a feleségem hozzám látogatóba, most mutattam meg neki, hogy hol dolgoztam. Tudtam, hogy a közelben a tóparton van egy remek igazi Osztrák vendéglő, gondoltam, ha már itt vagyunk, hát együnk itteni kosztot, úgy ahogy Olaszországban tettük. Nagyon meglepődtem mikor rájöttünk, hogy az Osztrák étterem időközben Olasz étterem lett. De annyira, hogy még a személyzet is Olasz volt. Így Olaszországból hazafelé az első megálló alkalmával is isteni Olasz ebédet ettünk, de már Osztrákföldön.

AIDA Reload2010

Ismét Aidát világítottam a Margitszigeten. Gyakorlatilag magam sem hittem, hogy ott vagyok, miközben zajlott az előadás. Ugyanott álltam, ugyanolyan ideges voltam, csak a fénytechnika és fénytechnikusok voltak mások. Tökéletes DÉJÁ VU érzésem volt órákon át. Az ős AIDA 2007-ben volt ugyanezen a színpadon. Azóta sokat változott a világ. Szurdi Miki (rendező) még mindig nagyon energikus, és nem tudom hogyan, de stabil színházi háttér nélkül is sikerült neki ugyanazt a csapatot toboroznia, akik az eredetit csinálták. 2007-ben még más volt a helyzet. Ő volt az igazgató a székesfehérvári színházban, így nem volt gond a technikai és a kiszolgáló stábbal. Még a legapróbb részfeladatra is volt képzett munkaerő, aki azonnal rendelkezésre állt ha kellett. Én is ott voltam fővilágosító, és akkor még nagy kihívásnak éreztem ezt a feladatot. Ma már egyikünk sincs Fehérváron és mindketten sokat tanultunk azóta. Tehát tapasztalat több volt, viszont nem volt színházi háttere a produkciónak, vagyis teljesen magánfinanszírozásban jött létre. Le a kalappal. Manapság ez nagy szó! Régen Omega volt a technika, most Mitech. Nem volt probléma. A próbák egy Orczy-téri használaton kívüli lepukkant hangárban voltak. Szerintem a kínai maffia területe a hely a néha felbukkanó gyanus alakokból ítélve. Ott volt felállítva az egész díszlet és technika. Ott világítottam be a darabot ismét. A régi programot nem lehetett használni, mert nem azt a vezérlőpultot kaptam amit kértem, gondolom financiális problémák miatt. Így újra kellett programozni mind a 341 világítási jelet. A szigeten csak 1 éjszakám volt korrekcióra, vagyis csak 3,2 óra napfelkeltéig, mivel 22h-tól 1h-ig próba volt. Még így is szebb lett a világítás mint három éve volt. Lehet, hogy a pár év alatt rámtapadt tapasztalat miatt, de az is lehet, hogy csak a szemem romlott az évek alatt.

Tudatom mindenkivel.

Kedves barátaim, kollégáim, ellenségeim! Ezúton is közlöm veletek eddigi életem két nagy dobását. Az egyik, hogy feleségem gyermeket vár, a másik, hogy leszerződtem a Vígszínházhoz.
A baby neme: kisfiú, november elején fog születni és 2010 augusztus 1.-én lesz az első munkanapom.