Van egy barátom, aki igazi nagyon hozzáértő ROAD. Bármihez ért, hang, fény, színpad. Képbe van a legújabb vívmányokkal, mert hogy ami a munkája az a hobbija is. Megbízható, gyors, terhelhető, ügyes, ha kell, nem eszik, nem alszik. Hűséges típus. Szereti a családját. Igényes ember magára és a világra is. Talpraesett kemény pasi, és kreatív is. Ő kellene a színházba nekem a tárba.
Szívesen felvenném, de egy másik barátomnál dolgozik 100 éve. Egy kis rendezvény kiszolgáló cége van. Páran vannak. Munka van, elvannak. Viszont a srác sokkal többre érdemes, minthogy családi hétvégés gagyi rendezvényeket hangosítson, világítson. Sok éve csábítom a színházba, de nem jött soha. Mondtam neki: jó a pénz, van technika meg munka, de ami a fő, hogy fix állás. Mondta: elvan ő ott annál a kis cégnél. Családias a hangulat és ott is jó a pénz.
Aztán megfordult a kocka. Felhívott, hogy nem –e tudom felvenni, mert tele lett a töke a családias ámde bizonytalan jövővel kecsegtető pici-céggel, és itt jön a lényeg: Ezért a fiúért bárki két kézzel kapna, de nem tudom felvenni mégsem, mert el kellene küldenem egy másik kollegámat helyette. Azt meg nem tehetem meg, sem erkölcsileg, sem jogilag. Ugyanis egy közalkalmazottat kirakni nehezebb, mint benépesíteni a naprendszert. Igen, így van. Hiába sokkal jobb mindenkinél nem tudom felvenni. Nem boncolgatom tovább, elég nagy baj, hogy nem ilyen emberek vannak előnyben, hanem akik tátott szájjal nem csinálnak semmit, és mindenkire haragszanak, akinek megy, mert nem állnak tátott szájjal, hanem tesznek valamit magukért.
Ezért szorgalmazom a profitszínházakat. Ott az nyer, aki tud, és elhullik, aki nem, mind színész, táncos, gazdaságis, zenész, díszítő, rendező, világítástervező stb.
Édes egyetlen természetes szelekció! Gyere már! Úgy várlak.
(És természetesen hulljak el én is , ha nem ütöm meg a mércét)
Thursday, June 14, 2007
Tuesday, June 5, 2007
Subscribe to:
Posts (Atom)
