Rájöttem, hogy a világ nem is olyan nagy. Ezt azért írom, mert három olyan helyen is jártam nyáron, amire mindig is kíváncsi voltam. A közös bennük, hogy mind Milánóban van.Az első a Piccolo Teatro (citta di Milano) volt. Ez egy pici játszóhely Milánó közepén a Dómhoz közel a sétálóutcán. Azért volt érdekes ez a hely nekem, mert azt hittem Bányai Tamás itt tervezte a III.Richard(W.Shakespeare III Richard, 2003, díszl./ren.:Schilling Árpád) világítását 2003-ban, de nem. A Piccolo Teatro egy másik játszóhelyén volt az előadás, de ez már csak itthon derült ki. Belógtunk a feleségemmel a nézőtérre. Láthatólag ott is úgy őrzik a színházakat, mint nálunk. A kutyát nem érdekelte, hogy ott vagyunk. Például nézőtéren szembe jövő díszítő fiuk udvariasan beengedtek maguk előtt az ajtón. Éppen valamiféle próbára készültek, és semmiben sem volt más a hangulat, mint nálunk. A színpadon mindenki álldogált, beszélgetett, jött-ment intézkedett. Egyszerűen nem foglalkoztak velük. Feltűnt, hogy a nézőtér plafonja fehérre van mázolva, ami egy ilyen kicsi játéktérben biztos nem előny, világítási szempontból.
A második Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora c. freskója a Santa Maria delle Grazie templomban. A helyszínen nem is lehet jegyet venni, előre meg kell rendelni interneten vagy telefonon, így nincsenek is turista tömegek a templom előtt. Vagyis nem is a templom, hanem a mellette lévő épület előtt, mert a freskó nem a templomban van. A freskó a templom régi ebédlőjének a falát díszíti. Egyszerre 25 ember mehet be a többszörös „zsilipes” beengedő rendszeren keresztül a volt ebédlőbe és tizenöt percet lehet, kell(!) bent tartózkodni, mert nem lehet kimenni előbb. Nyilván a klimatizálás miatt. Így védik a freskót. A mű nagyon érdekes. Érdemes megfigyelni az alakokat és a végtagok számbeli viszonyát azzal a bizonyossággal, hogy a tanítványok közül senkinek sem hiányzott, vagy volt több keze-lába a normálisnál.
A harmadik a milánói Teatro alla Scala. Az épület kívülről semmi. Sem nem szép, se nem nagy, viszont zárva volt átalakítás miatt 6 évig. Volt akkora szerencsém, hogy tudtam rendelni interneten kettő jegyet fél éve, hogy meglepjem vele feleségemet a születésnapján. A Don Chisciotte c. balett előadást néztük meg. Nem tudom nagyon szavakba önteni az élményt. A nézőtér ugyan olyan jellegű, mint a Magyar Állami Operaház, csak nem három, hanem hat emelet páholysor van, és a mennyezet nálunk freskóval díszített és a központi csillárunk is szebb.
Viszont, oda kétezer ember befér, és amit láttunk, az tökéletes volt. A Scala a világ leghíresebb operaháza az akusztikája miatt. Én nem hittem el, amit hallottam. A tizenkettedik sorban fal mellett tökéletesen hallottam külön-külön a zenekar összes hangszerét és nem is tudtam, hogy honnan jön a hang. Olyan volt, mintha egy 5.1-es bemutatóteremben ülnék(!). És nem túlzok! Világításilag is nagyon szép volt. Három felvonás, kb. tizennyolc jel összesen. Csak analóg lámpát használtak természetesen. Terelőlemezzel 1k és 2k-s fresnel lencsés lámpákat és profilokat. 
Négy színszűrőt tudtam megkülönböztetni: 130clear,132medium blue,202c.t.blue és 109light salamon. Nagyon szép volt. Nagy totálok kidolgozva. Mindenkinek ajánlom, hogy életében egyszer menjen el a Scala-ba, ha tud. Kihagyhatatlan élmény, mind hangilag, mind látványilag.Egy Unikum! Megéri.On-line jegyrendelés: http://www.teatroallascala.org/ Elküldik postán a jegyet.
(Kb. 50euro/person)
Milánó 8 óra autóval.
Szállásajánlatom: Hotel Fiorella** http://www.hotelfiorellamilan.com/
(70-80Euro/room/night)
Olcsó szállás és közel a Scala.
Van egy ráadásélményem. A Dóm téren fel volt állítva egy koncert színpad.Ezen a színpadon volt az MTV MusicAwards európai bulija, és mi igaz, hogy a buli napján már itthon voltunk, de bele tudtam nézni a világítási próbába előző nap este. Nagy megdöbbenésemre Coemar cucc volt, nem Highend vagy Veri*Lite. Azt hittem a Coemar nem jó, de gondolom az olaszok, nem csak azért használják, mert ott van a gyár. A dimmerek és a pult AVOLITE volt.
