A Margitszigeten elég nehéz volt a darab bevilágítása. Még fehérváron megkérdezték tőlem, hogy milyen fényt kell bérelni. Meg is lepődtem, teljesen úgy indul, mint egy profi produkció. Gondoltam most aztán valami nagyot alkotunk. Margitszigeti szabadtéri színház mégiscsak A Margitszigeti Szabadtéri színház. 3000 ember, Budapest közepe stb. Természetesen nem az lett bérelve amit szerettem volna. Kellett készítenem három verziót, mindet valamilyen hülye szempont alapján. Túl sokba kerül, - volt az első szempont. Nem lehet mástól bérelni csak az Omegától, - volt a második, de nekik meg nem voltak olyan lámpái, amire kitaláltam a világítást. Aztán, hogy - az Omega is drága, - volt a harmadik verzió. Nagy nehezen megállapodtunk és pontot tettünk a dolog végére. Érdekes módon a szemem nem rebbent, amikor az építés napján, a helyszínen teljesen más technika fogadott, mint amiben maradtunk. Egy negyedik variáció. Sebaj, bármit, bármikor, bármivel.
A legnagyobb tanulság: Ha túl lapos szögben vannak a fejgépek, és még egy operafólia is van a színpadon, ÉS még gyorsváltozás is rengeteg, a dalok alatt is, akkor se add fel!! Nem is adtam. Pedig volt Főhős szólónótája alatti változásban kivigyorgó díszítő, aki éppen a fejgépek sugarába került az alacsony szög miatt. Voltak csodálatos fejgép körök az operafólián stb. A rendszer, amivel dolgoztam: 10db CP stage zoom, 12db mac600, 96alt. 3db RJ Cyrano. Nem valami sok, mi? Igazából csak az altman-ok látszottak, így hát jobb híján szétvillogtam az egészet. Nem vagyok rá büszke. Viszont megismertem egy jó arcot, akit Madárnak hívnak(bal képen). Igazi Lighting master, és van három gyereke. Jó volt vele dolgozni. Én mondtam, ő ütötte a pultot, ami mellesleg az övé volt. Egy Compulite Spark Top. Valamikor a project elején az volt a terv, hogy az ő lámpáit béreljük, de ki tudja mi történt a háttérben. Madárnak már csak a pult bérbeadása jutott, meg egy road gázsi, amiért programozott nekem napokig. És ami a legérdekesebb: az Omega fizette őt is. Nem értem, de mindegy is.Tulajdonképpen siker volt az AIDA. A második előadásnál – összesen kettőt játszottunk a szigeten - volt igazi izgalom is, ugyanis eleredt az eső pont az első felvonás végén. Nagy ijedelem volt, mert ha nem tudjuk folytatni, esőnapot kell tartani, ami már totális veszteség lett volna, de nem lett. Egy óra múlva elállt az eső. Folytattuk. Csodák-csodája: nem mentek el a nézők sem, és a végén állva tapsoltak! Biztos nem a fény miatt. Az alábbi képet a fejgépek mellől készítettem.(!)
Mivel nem esett az eső, így másnap este már Fehérváron világítottam Kodály Székely fonó-c. operáját(?). Természetesen már előtte megterveztem a világítását. Nem lett volna időm három nap alatt kigondolni, megszerelni, programozni,(stb.) és itt került a képbe a Husi, szeretett kollegám, aki, míg én a Margit szigeten dolgoztam, addig ő az általam kitalált, és Réczei Tamás, rendezővel egyeztetett világításterv szerelését megszervezte és kivitelezte. Megnéztem az aznapi próbát, úgy volt rendelkezve, ahogy megbeszéltük. Lement a nap és elérkezett az este és megtörtént az, amitől minden alkotó ember zsebében kinyílik a bicska, és legszívesebben használná is. A műszaki vezető elfelejtette lekapcsoltatni a térvilágítást a főtéren, tehát nem lehet világítani! Husi kollegámmal elindultunk keresni a téren lévő épületek falában beépítve olyan villanyszerelő dobozokat, ami magában rejtegetheti azt a kismegszkítót, amit ha lekapcsolunk, legalább a színpadhoz legközelebbi, három darab ezer wattos polgármesteri hivatal homlokzatát világító derítőlámpa kialszik, és nem hiába kell megint külön aludni a feleségemtől. Mindent megnéztünk. Lekapcsoltuk az országalma szökőkútját, a Püspöki palota díszvilágítását, a Polgármesteri Hivatal szerverét, de a megfelelő kismegszkítót nem találtuk meg. Mit volt mit tenni, vakon kezdtem világítani. Nem láttam semmit. Néztem a videó felvételt – mindig felveszem a próbát, és videóról világítok. Így nem felejtem el a rendelkezést – és saccoltam. Mondtam a jeleket Husinak, ő ütötte. Másnap annyira rossz időt mondott a meteorológia, hogy nem is terveztek próbát nappalra sem, nem hogy estére. Kiesett egy nap, aztán főpróba – utolsó és egyetlen nap a korrekciókra – majd premier. Szóval nem nagyon volt esélyem egy tánckaros, kórusos mozgalmas operát egy nap alatt „munkafényben” bevilágítani, de nem volt választásom. Bevilágítottam. Néha nekem is lehet szerencsém. Egy, azaz egy jelben emeltem pár fokot, és egy jelet pluszba készítettem, – Réczei kérte, és igaza volt – máshoz nem kellett hozzányúlni. Mák.
A fehérváron játszott AIDA-val (szept.10,11. Ez volt a hivatalos premier) már nem volt egyéb komplikáció, hiszen azt már a sziget előtti fehérvári próbákon bevilágítottam. Bár azért sikerült a 354 világítási jelhez még három jelet passzíntani.
