Nem mondhatom, hogy nem éreztem jól magam ebben a pár napban.
A veronai aréna nem ismeretlen terep. Pár éve - 2004-ben - volt szerencsém egy exkluzív gálát megnézni feleségemmel. Az est főszereplője Placido Domingo volt. Ez volt Eszter születésnapi ajándéka. Azért ez, mert eme becses kor szülinapi ajándékát így nem fogja elfelejteni! Az előadás pontosan a szülinapján volt.
A veronai aréna nem ismeretlen terep. Pár éve - 2004-ben - volt szerencsém egy exkluzív gálát megnézni feleségemmel. Az est főszereplője Placido Domingo volt. Ez volt Eszter születésnapi ajándéka. Azért ez, mert eme becses kor szülinapi ajándékát így nem fogja elfelejteni! Az előadás pontosan a szülinapján volt.
Azt a gálát is, mint a Pillangó kisasszonyt is, Franco Zeffirelli rendezte. Az aréna nem volt tele, de így is lehettünk kb. 25 ezren. A felszerelt hatásvilágítás 6 év alatt nem változott semmit, és a hatásvilágítás jellege sem. Jó nagy hosszú statikus totálok, mindig a jelenet hangulatához illeszkedő színhőmérséklettel. Szakmai véleményem, hogy 2010-ben egy ilyen nagyszabású, speciális játéktér megérdemelne nagyobb, látványosabb világítási gesztusokat. Bár maga a mű nem ad nagy lehetőséget erre.Az opera nyitó jelenetén kívül nincs benne nagy tömegjelenet és egyéb akció sem. Bár szerintem az opera 1904-es bemutatása óta (Milánó, Teatro alla Scala) biztosan számos izgalmasabb rendezési adaptáció látott már világot. A 2. és 3. felvonásban gyakorlatilag csak zárt jelenetek vannak, 2-3 szereplő tartózkodik egyszerre színen, emiatt ha a rendezés változatlan, én sem tudtam volna mást világítani. Az aréna akusztikáját dicséri, hogy az 52 tagú zenekar és a szereplők hangosítás nélkül szólaltatták meg a művet. Még azt is hallani véltem a darab első felvonásában, hogy a szólisták spóroltak a hangjukkal. Gyakorlatilag Cso-cso-szan (Svetla Vassileva/sz.) belépője és Cso-cso-szan – Pinkerton (Massimiliano Pisapia/t.) szerelmi kettőse kivételével takarékon volt minden megszólalás. Ennek szükségességét az opera végén értettem meg. Mint írtam, a 2.-3. felvonásban csak a főszereplők és azokból is főleg Cso-cso-szant és Pinkertont alakító művészek énekelek folyamatosan. Ráadásul az veronai arénában! Ja, és a 2.-3. felvonás között nem volt szünet
A hatásvilágítás 80 db nagyteljesítményű ismeretlen fényvető, szerintem úgy 1980 előtt gyárthatták őket. A legfelső karéj tetejére voltak szerelve 8-as csoportokban. A precízebb területekre 36 db 2500 wattos Teatro profilokat használtak 8’’ orsós színváltóval. Ezek négyesével a nagyteljesítményű ismeretlen fényvetők alatt voltak elhelyezve. Ezen kívül a díszletbe szerelve 10 db beépített japánkerti kőlámpás effekt fényforrás, némi kb. 3-4 díszletbe épített fényvető és 8db HMI 2500 wattos követőgép. Ennyi!
Vagy az van, hogy Zeffirelli ezt az előadást még a 70-es években rendezte, vagy szentimentálisan nosztalgikus lett. Persze egyik feltételezés sem helyes, ugyanis 2004-ben rendezte ezt az előadást itt az arénában. Azóta van műsoron minden évben. Volt az előadásnak egy pontja, aminek nem értettem a világítását. Az történt, hogy már láttam az előadás kezdése előtt, hogy a díszlet mögötti kő lelátón valami csillogós szalagokat igazgat pár díszítő. Olyanok voltak, mint a karácsonyfára használt ezüstösen csillogó girlandok, csak rengeteg volt belőle és jó hosszúnak látszottak. Majd, a darab egy pontján telibe világították ezeket. Nem tudom, hogy igazából milyen színpadi hatást kellett volna látnom, de amit láttam azt nem tudtam értelmezni, pedig próbáltam gondolkodni Zsótér fejjel bőszen. A legvalószínűbb, hogy csillagos eget próbáltak varázsolni (de lehet tömérdek más variáció is), mivel az ominózus hatás a két főszereplők közös fő duettjük, - Cso-cso-szan és Pinkerton szívet tépő szerelmi kettőse - alatt jelent meg, ami éjszaka a csillagok alatt történik a kertben. Ha így van, akkor szánalmasan gyatra próbálkozás volt, és nem méltó a hely szelleméhez. Egy biztos, valami nem stimmelt, mert nem értettem, amit láttam.
Ami még érdekes volt, hogy a repertoárszerűen játszott darabok díszleteit hely hiányában az aréna körül tárolják a téren. Az egész valamiféle szabadtéri kiállításra emlékeztet. Az előadásra pedig daruval emelik be azokat az elemeket az arénába, amelyek aznap játszanak. A díszletelemeket ezért volt szerencsém nagyon közelről figyelmesen megszemlélni. A lényeg, hogy minden díszletelem műanyagból volt és valamiféle precíziós műanyagöntési eljárással lettek öntve, majd kézzel festve. Ennek a technológiának szerintem két célja van. Az egyik, hogy a műanyag nem ázhat el, a másik, hogy öntéssel nagyon precíz tud lenni a kidolgozottság, nem beszélve a hihetetlen részletgazdagságról. A díszletelemek acél vázra vannak rögzítve és pont akkora darab van egybe szerelve, amekkora még kényelmesen daruval mozgatható. Így egy komplett díszlet 6-8 díszletelemből összeállítható. Hátránya, hogy nagyon drága lehet ez az eljárás, bár nem hiszem, hogy ez szempont lehet egy olyan nyári fesztiválon ahol esténként 40 ezer ember a teltház.
Még soha sem láttam ennyire precízen tökéletes kivitelezésű előadást. Gyönyörű jelmezek és díszletek. Klasszikus előadás pazar kiállításban. Lehetett volna kicsit nagyvonalúbb és modernebb a világítás. A következő élményeim az arénaihoz képest csak megemlítendőek.
Helyszín Velence, St. Márk tér. A tér hatalmas és az év legtöbb napján tele van turistákkal, már amikor nincs víz alatt. A tér olyan nagy, hogy ha hosszában végigjárod, az felér egy kisebb gyalogtúrával. 56-82 méter széles és 175 méter hosszú a tér. És az a rengeteg galamb. A téren van kettő kávéház. Mindkettőt a 17. században alapították. Az egyik csak délelőtt, a másik csak délután van nyitva nyáron. Mindig az van nyitva, amelyik árnyékban van. Na, ez a tér most le volt zárva, mivel Festivalle de Venezia c. rendezvénynek adott otthont.
Még soha sem láttam ennyire precízen tökéletes kivitelezésű előadást. Gyönyörű jelmezek és díszletek. Klasszikus előadás pazar kiállításban. Lehetett volna kicsit nagyvonalúbb és modernebb a világítás. A következő élményeim az arénaihoz képest csak megemlítendőek.
Helyszín Velence, St. Márk tér. A tér hatalmas és az év legtöbb napján tele van turistákkal, már amikor nincs víz alatt. A tér olyan nagy, hogy ha hosszában végigjárod, az felér egy kisebb gyalogtúrával. 56-82 méter széles és 175 méter hosszú a tér. És az a rengeteg galamb. A téren van kettő kávéház. Mindkettőt a 17. században alapították. Az egyik csak délelőtt, a másik csak délután van nyitva nyáron. Mindig az van nyitva, amelyik árnyékban van. Na, ez a tér most le volt zárva, mivel Festivalle de Venezia c. rendezvénynek adott otthont.
Nem tudom, mennyi szék fér el a téren, de tele volt. A fesztiválon minden nap más sztárocska lép fel, ilyenek, mint pl.: Norah Jones és a Pat Metheny Group. A hatásvilágítás a szokásos csővázas szerkezetre riggelt 4 világítási tartó volt, kiegészítve a nézőtéren elhelyezett 2 darab kb. 6 méter magas világítási toronnyal. A tornyokban volt elhelyezve a nézőtéri világítás és a követőgépek. A színpadban még az volt a furcsa, hogy teljesen le volt burkolva, oldalt, hátul, felül, csak a színpadnyílás volt nyitott. A színpad annyira hermetikusan volt leponyvázva, hogy a szúnyogok is csak a színpadnyíláson tudtak bejutni, és akkor is csak úgy, hogy az 1. világítási tartóra szerelt tömérdek mozgófejes lámpa vélhetően óriási fénysűrűsége miatt kevlár ruhában próbálkoztak. Én nem értem, de azt láttam, hogy az első világítási tartón volt vagy 40 intelligens a másik 3 tarón meg csak 5-6 darab tartónként. Bár nem láttam ketyegni a cuccot, de én soha nem pakolnám így fel a lámpákat. Kevés a gégen sok a front. Azért, ha választanom kellett volna nem cseréltem volna el az aznapi gondolázást egy aznapi előadásra, hogy lássam mi volt ennek a lámpaelhelyezésnek az értelme.Ugyanaznap Chioggiában láttam egy nagyon jó hangulatú szabadtéri előadást este 9-10 óra felé. Igazi Commedia dell’ arte. A színpad a halászfalú óvárosának kikötőjénél volt felállítva a tér közepén. Aznap este ünnepelte a falu a HAL napját, ami azt jelentette, hogy a falu apraja-nagyja ott volt a falu főterén. A falu fele készítette a halat óriási mobil főzősátrakban a másik fele pedig ette a halat, majd szerintem cseréltek. Az biztos, hogy rengeteg ember volt ott. A Tömeg, a sült hal illata, hangzavar, élet és mindennek a közepén egy színházi előadás, színpadon, díszlettel, jelmezben.
Kinyomoztam, hogy stílusosan Goldoni darabot játszottak, de nem a chioggiai csetepatét, hanem a két úr szolgáját. A színpadnak volt nézőtere is széksorokkal, ami el volt kerítve, de aki rákönyökölt a kerítésre ugyanúgy látta az előadást, mint aki beült rá. Szerintem a nézőtér nem azért volt elkerítve, hogy elválassza a fizető nézőt a nem fizetőtől, hanem, hogy ne sodorja el a folyamatosan hömpölygő tömeg azokat, akik nézni szeretnék az előadást. A világítása rém egyszerű volt. Első front truss 6-8 darab pc fényvetővel és nem volt gégen itt sem, de az előadás hangulata az óriási volt.
Hazafelé Klagenfurt felé jöttünk haza. Itt világítottam a Wörther see szabadtéri színpadán 3 éve nyáron az Aidát. Mivel akkor nem tudott kijönni a feleségem hozzám látogatóba, most mutattam meg neki, hogy hol dolgoztam. Tudtam, hogy a közelben a tóparton van egy remek igazi Osztrák vendéglő, gondoltam, ha már itt vagyunk, hát együnk itteni kosztot, úgy ahogy Olaszországban tettük. Nagyon meglepődtem mikor rájöttünk, hogy az Osztrák étterem időközben Olasz étterem lett. De annyira, hogy még a személyzet is Olasz volt. Így Olaszországból hazafelé az első megálló alkalmával is isteni Olasz ebédet ettünk, de már Osztrákföldön. 
