El se kezdődött, de már vége is van..

Tegnap volt a nagy nap! Befejeződött a Vörösmarty Színház, évad utáni nyári játék előadássorozata. Az idei évben is több produkció közül választhatott a nagyérdemű, szabadtéri színházkedvelő. Szám szerint 4 előadás lett volna a csillagok alatt.

Az első, egy operett összeállítás, ami nem csak operett dalok csokra, hanem Kálmán Imre emlékév lévén, Kálmán Imre operett dalok csokra, amiket valós dialógok, kis jelenetek kötnek össze, amiknek összessége egy kerek történetet körvonalaz. A szerző-rendező egy személyben a Feleségem volt. Igaz, hogy a főpróbahéten nem lehetett vele beszélni sem a színházban, sem otthon, de túléltük. Érdekes dolog volt, mikor jött hozzám, hogy világítsunk és én közöltem vele: -Ne haragudj szívem, nem szoktam világítani a rendezővel soha, arra ott vannak a srácaim. Veled sem teszek kivételt. Vagy hagysz engem dolgozni, vagy világíthatsz egy emberemmel, aki azt fogja kérdezni:- Művésznő! Hova kéri a fényt? Na, jó lesz? Természetesen egyedül világítottam. Három éjszakát, és tökéletesen fölöslegesen, mert a bemutatót elmosta az eső. Az előadást 20.30-kor kezdtük volna és kb. 23.30-kor fejeztük volna be. Az eső pontosan ebben az intervallumban szakadt a legjobban. Ellőtte és utána nem. Másnap bent, a kőszínházban tartottuk meg hatalmas sikerrel, igaz, hogy volt esőnap kiírva, de tutira mentünk.

A második egy Cotton Club Singers koncert, élőben. Semmi különös. Nekik könnyű, ők tudnak énekelni. Lement, nem esett az eső.

A harmadik a Viktória nagyoperett! Tulajdonképpen ez az előadás már volt tavaly ugyanitt a téren, de mégis lehetetlen és agyatlan produkciónak ígérkezett. Egy előadásra kivinni? Három felvonás, három különböző díszlet. A változásokhoz előző évben sem volt hely, idén miért lenne. Egy kínszenvedés volt. Nem az a baj hogy dolgozni kell, (bár vannak, akik nem akarnak) hanem az, hogy a díszítő gárda fele nincs már alkalmazásban, akik tavaly szenvedtek vele. Aznap nem lehet kigyakorolni a szünetekben lévő változást tíz új emberrel. De a legfőbb gond szerintem a világítás, ami 3 felvonás lévén és az előadás szabadtéri jellege miatt 3 estés elfoglaltságot jelent, mivel nappal nem lehet világítani. Természetesen ezekre a napokra mindig másik felvonást kellene beépíteni. Első nap 3., másnap 2., aztán első, így tudom csak bevilágítani jól(!). A három felvonás annyira különbözik egymástól, hogy nem lehet rutinból lámpát állítani a nem látható felvonásokra. Mikor elmondtam elképzelésemet a műszaki vezetőnek kikerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett rám. –Hogy három estére háromszor építessem át a díszletet egyetlen előadás miatt?
- Igen. –mondtam határozottan.
- Hát azt nem lehet- szörnyülködött el.
- Miért nem? Nem érted? Nem tudok bevilágítani olyat, amit nem látok!
- Nem érdekel, azt akkor sem lehet.- mondta ő, minden logikát szavai alá gyűrve.
- Akkor nem tudom bevilágítani!- mondtam erre, de rájöttem, hogy ezt az embert igencsak nem érdekli az előadás világítása.
- Nem tudod?! Akkor hívjuk fel a Mikit!- mondta, mintha meg kéne ijednem az igazgatómtól, mintha más lenne a célom, ha mással beszélek? Nem is értettem.
Azt gondoltam a színház igazgatója mégiscsak több felelősséget érez a saját darabja iránt(ő rendezte), hogy, hogy néz ki, de nem. Elkezdett mízesen-mázosan lebeszélni:
- Na, értsd meg, nem tudjuk ezt megtenni, na..
- De Miki, nem érted én azt akarom, hogy jó legyen
- Én is, én is, na
Hát a vége az lett, hogy le lettem beszélve az „igényes” munkáról. Végül az előadást benn tartottuk meg, esőveszély (!) miatt, ahol nem okozott gondot a világítás, mivel ment eleget az évadban. Viszont ha kinn lett volna, érdekes lett volna..

A negyedik esemény a nagy Feke Pál koncertje. Palika egy igazi őshang és egyben egy naív óriáscsecsemő. Már hónapokkal (2) előtte izgatottan tervezte a koncertjét és mindig úgy beszélt róla, mintha másnap lenne, és el lennénk késve a világítással. Először úgy volt, hogy a Pelikán udvarban lesz. Nagyon meg is voltunk ijedve, mivel ott kint elég macerás lett volna világítani JÓT, mert iszonyatos sok lett volna a szerelni való. Előtte lett volna Viktória, amiben nincs hátsó világítási híd, mivel nem volt neki hely a sok nagy változás miatt, ezért szembe raktam oldalanként 2-2 Clay Paky 1200 Golden spot-ot, hogy legyen azért valami. Gégen nélkül mindig halott vagyok. Ezeket a lámpákat Palika koncertre az akkorra felépülő hátsó hídra kellett volna felszerelni. Ezzel nem is lett volna baj, ha az a híd TOM-CAT, vagy hasonló csörlős rendszerű, de nem. Ez egy fix acél híd, ami 6,5 méter magas, és a lámpákat kötéllel kell fel húzogatni, ami hihetetlen munka. De ez nem minden, merthogy eshet is az eső, és nem lehet letakarni olyan magasan a lámpákat minden nap és a hidat sem lehet leereszteni. Kitaláltam, hogy a lámpákat úgy szereljük fel, hogy rakunk rá esernyőt. Ez egy 1,40*1 méteres bádog lemez, ami a lámpa és a „g” kampó közé van szerelve, emiatt elég nehézkes a felrakása, viszont nem ázik el! Ki van próbálva. Már 5. éve így használjuk őket. Mindezek miatt elhatároztuk, hogy megpróbáljuk megfúrni. Sikerült és bent lett megtartva. Olyat csináltunk Palikának, hogy mindenkinek leesett az álla. A Husi kollegámmal improvizáltunk 3 vezérlőpulton. Összekötöttünk egy Compulite Micron4d-t, egy Ovation 4d-t, meg egy régi 3A-t. Négy kezes gyakorlat, tokéletes változatosság! Rendszer: 2 Martin Performance, 4 Martin Mac 2000, 4 Martin Wash, 6 Caly paky Golden spot, 2 Clay Paky Golden color, 10 ETC Revolution, 10 Yoke RJ 329. Élveztük nagyon. Igaz, hogy nem volt érdemleges nyári játék Fehérváron idén, de nagyon jól éreztük magunkat , hogy nem 12 Altmann-al kell show-t csinálni.