Boldogtalanságra Ítélve

A színház tele van csökkent realításérzékű, ám de nagyon önérzetes lénnyekkel akik még művésznek is képzelik magukat. Ez az első hiba. Természetesen nem is tudnak igazán boldogok lenni akármilyen darabban van részük. Nem jön el a katartikus siker, mert nem művészek, és ez látszik is, ezért nem sikeresek. Nem kifejezni akarnak, hanem sikeresek lenni és ez a második hiba. Ezek konpenzálásaként mindig bajuk van valamivel, az éppen aktuális rendezővel, a darabbal, a szereppel, a rendszerrel, a kollegával, az élettel, a világgal, pedig a nagy baj nem a világban , hanem a fejükben van. Önismeret és ösztönök legyőzése. Nekik ez a recept a sikerre.